Harag György

                                                    90 éve született

                                                     HARAG  GYÖRGY

                                                         rendező

                                   Margitta, 1925 –Marosvásárhely, 1985

     

    Harag György emlékei a Marosvásárhelyi Székely Színházról

    „(…) Az igazi ráébredést – nemcsak nekem, hanem egész korosztályomnak – tulajdonképpen a Marosvásárhelyi Székely Színházzal való találkozás jelentette. Akkor láttuk, hogy mit jelent az a „színházi forradalom” (lehet, nem is kell idézőjelbe tenni), amely mindenkor egy fiatal generációnak az azelőtti színházzal való szembenállását jelenti. Nagyon élessé vált ez a szembenállás a marosvásárhelyi és a kolozsvári színház között, mert hiszen a marosvásárhelyi teljesen új hangot ütött meg a kolozsvári színházhoz képest, egész gondolkodásmódjában, színházcsinálásában; és Tompa Miklós abszolút tudatosan szerződtette azokat a tagokat, akik ennek a stílusnak, ennek az egy nyelvet beszélő színháznak a tagjai lettek. Oda szerződtette Kovács Györgyöt, Nagyváradról Delly Ferencet, Szabó Ernőt, Kolozsvárról Andrási Mártont, Kőszegi Margitot és Borovszky Oszkárt, Jenei Ottót, ha jól tudom, az Arad-temesvári társulattól; Arad, Nagyvárad és Szatmár is adott egy csomó színészt. És olyan biztos érzékkel választotta ki őket, hogy ebből később a legerősebb színtársulat lett, színháztörténetünkben a legjelentősebb néhány évet sikerült ott nekik Marosvásárhelyen létrehozni. Ez az iskola, a vásárhelyi iskola (így nevezném) egyrészt az előadásaival hatott ránk a felismerés erejével. (…) Emlékeinkben úgy él, hogy a marosvásárhelyi színház egy nagy realista színház volt, ahol a hitelesség, az igazság, a művészi szuggesztivitás, az összjáték és a jó szöveg olyan nagy alkotásokat kreált, mint az Éjjeli menedékhely, Az ész bajjal jár, a Jegor Bulicsov és a többiek, a Tartuffe, az Úri muri. (…) a színháziasság, tehát a mai értelemben vett legjobb színház, a groteszk elemei nagyon is gazdagon jelentkeztek az akkori előadásokban. Nem volt ez egy steril színház, csak a mély realitások, a mély igazságok színháza, hanem rengeteg groteszk elemmel gazdagon jelentkezett. (…) Akár Kovács György Tartuffe-je, akár Szabó Ernő Csörgheő Csulija (és Szabó Ernő számtalan alakítása) magában hordozza a humor és a keserűség és a drámaiság nagyon éles eszközökkel való ábrázolásmódját. Nem volt ez egy sima színház, hanem nagyon is látványos volt, az emberi jellemek szélsőséges ábrázolásával. (…)”

    …és Nagy István: Özönvíz előtt című előadás rendezéséről

    „(…) Miért lehetett az Özönvizet a vásárhelyi Színházban megcsinálni? Ez egy nagyon furcsa és nagyon érdekes kérdés; és most jövök rá igazából, hogy mi volt ennek a ténybeli alapja. A vásárhelyi színház előadásai eltértek a többi színház előadásaitól, ahol a tekintélyuralom, a rendezői tekintély, az igazgatói tekintély vagy a vezető színész tekintélye olyan mértékű volt, hogy a rendezőnek vagy diktatórikusan kellett dolgoznia, vagy kiszolgált egy vagy két vagy három vezető művészt. Nem éppen sztárrendszerre épülő színház volt (például a kolozsvári) de ez is benne volt a dologban. (…) Marosvásárhelyen az első pillanattól kezdve kialakult egy nagyszerű dolog; minden rendezés tulajdonképpen kollektív munka volt. Tompa Miklós lement az utolsó próbákra (az utolsó két hónapra), és egyszerűen átbeszélték az előadást, és kiderült, hogy rossz, amit csináltak; és teljesen átforgatták, és mindig újra tudták kezdeni. És ez nagyon sok ideig tartott a marosvásárhelyi színházban, azt mondhatnám, hogy 1947-től az ötvenes évek végéig, a hatvanas évek elejéig. Hozzászokott a társulat egy kritikai és önkritikai hanghoz. Valahogy a sértődések másodlagosak voltak. És ez nevelés kérdése, egyszerűen színházi szokás. Tehát kialakult egy tradíciója a színvonalas, intellektuális, szabad kritikai hangnak. Most, ahogy visszagondolok, az Özönvíz előtt-et tulajdonképpen csak így tudtam megrendezni. Ugyanis tizenhárom vagy tizennégy napig próbáltam az Özönvizet, és az akkori sztárok, Lohinszky, Tanai Bella, Anatol Constantin és még mások, tizenhárom nap után azt mondtuk, hogy amit addig csináltunk, az rossz, el kell vetni, és teljesen új látásmódot kell kreálni. Tartottunk negyvennyolc óra szünetet, átgondoltuk. (…)”

    Kántor Lajos: A játék merészsége, Színjátszó személyek, A Hét évkönyve, 1982.

     

                    HARAG GYÖRGY RENDEZÉSEI A MAROSVÁSÁRHELYI SZÍNPADON

     

    Maxim Gorkij: VÁSSZÁ ZSELEZNOVA, bemutató: 1957. XI. 6.

    Federico Garcia Lorca: BERNARDA ALBA HÁZA, bemutató: 1961.II.3.

    Alexandru Mirodan: ÚJSÁGÍRÓK,  bemutató: 1961.V.2.

    Peter Karvas: ÉJFÉLI MISE,  bemutató: 1961.XI.30.

    Jan Otcenasek: ROMEÓ, JÚLIA ÉS A SÖTÉTSÉG, bemutató: 1962.VII. 8.

    A. Arbuzov: IRKUCKI TÖRTÉNET, bemutató: 1962. XII. 7.

    Friedrich Dürrenmatt: A FIZIKUSOK, bemutató: 1966. IV. 2. 

    Arany János: EMLÉKÜNNEPSÉG,  bemutató: 1967. III. 8.

    Sütő András: POMPÁS GEDEON, bemutató: 1967. V. 5.

    A.P. Csehov: PLATONOV SZERELMEI, bemutató: 1968. I. 11., fordította: Harag György

    William Shakespeare: MACBETH, bemutató: 1969. V. 10.

    Nagy István: ÖZÖNVÍZ ELŐTT, bemutató: 1971. III. 20.

    Szabó Lajos: MENTSÉG, bemutató: 1971. XII. 10.

    Karinthy Frigyes: A BŰVÖS SZÉK (KABARÉ), bemutató: 1971. XII. 31. 

    Petru Vintilă: AZ ÁLMOK HÁZA, bemutató: 1972.XII.30.

    Barta Lajos: SZERELEM, bemutató: 1973.XII.13.

    Szilágyi Domokos: LÍRAI ORATÓRIUM (Illyés Kinga előadóestje), bemutató: 1974. XII. 13.

    Madách Imre: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, bemutató: 1975. I. 17.

    Sütő András: VIDÁM SÍRATÓ EGY BOLYONGÓ PORSZEMÉRT,  bemutató: 1977. X. 14.

     

                HARAG GYÖRGY SZEREPEI A MAROSVÁSÁRHELYI SZÍNPADON

     

    ORVOS- Tennessee Williams: A vágy villamosa,  rendező: Tompa Miklós,  bemutató: 1965. VI. 13.

    ORVOS - William Shakespeare: Macbeth,  rendező: Harag György, bemutató: 1969. V. 10. 

     

    Kurátor: Gáspárik Attila

    Összeállította: Ferencz Éva

    Számítógépes feldolgozás: Szikszai Katalin

    Az oldalon található szöveg és fényképek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kutatóközpontjának tulajdona és ezáltal szerzői jog védi.  A színház leveltára szívesen fogad bármi információt a Székely Színház társulatának néhai művészeiről (fényképek, műsorfüzetek, plakátok stb.)

    Elérhetőség: leveltar@nemzetiszinhaz.ro

     

    Harag György
    Maxim Gorkij: Vásszá Zseleznova, 1957
    Harag György
    Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba Háza, 1961
    Harag György
    Alexandru Mirodan: Újságírók, 1961
    Harag György
    Jan Otcenasek: Romeó, Júlia és a sötétség, 1962
    Harag György
    A. Arbuzov: Irkucki történet, 1962
    Harag György
    A.P. Csehov: Platonov szerelmei, 1968
    Harag György
    W. Shakespeare: Macbeth, 1969
    Harag György
    Nagy István: Özönvíz előtt, 1971
    Harag György
    Szabó Lajos: Mentség, 1971
    Harag György
    Barta Lajos: Szerelem, 1973
    Harag György
    Barta Lajos: Szerelem, 1973 (próba)
    Harag György
    Madách Imre: Az ember tragédiája, 1975
    Harag György
    Madách Imre: Az ember tragédiája, 1975
    Harag György
    Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért, 1977 (próba)
    Harag György
    Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért, 1977
    Harag György
    Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért, 1977
    Harag György
    Harag György

    Havi műsor

    Augusztus - 2020
    V H K S C P S
      01
    02 03 04 05 06 07 08
    09 10 11 13 14 15
    16 17 18 19 20 21 22
    23 24 25 26 27 28 29
    30 31  
    Harag György

    Teatrul Național Târgu-Mureș
    este o instituție subordonată
    Ministerului Culturii și Identităţii Naţionale

    A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház
    fenntartója a
    Kultúra és Nemzeti Identitás Minisztériuma