A multikulturális színház az együttélés mintája

07.03.2018

Az erdélyiek szeretnek dicsekedni a multikulturális szellemiséggel, azonban elég kevés érvényes modell létezik erre a román-magyar kapcsolatokban. A legnagyobb tartózkodás az olyan településeken figyelhető meg, ahol a többségi román népesség mellett a magyarok nagy létszámú, erős közösséget alkotnak. A félelmeket az ártalmas nemzeti-kommunista tapasztalatok táplálják, hiszen akkor a hatalom kétnyelvű intézményeket hozott létre, de valójában a kisebbségek asszimilációjára törekedett.

Az ilyen típusú erőszakos multikulturalizmus legékesebb példája a vegyes iskolák létrehozása, amelyekben románul és a magyarul folyik a tanítás. Abban az időszakban, amikor Nicolae Ceauşescu nacionalista politikája a nemzeti kisebbségek asszimilálásával homogenizálta a lakosságot, több erdélyi városban felszámolták a magyar iskolákat. Helyükben megjelentek a vegyes iskolák, amelyekben a magyar osztályok mellett román osztályokat is létrehoztak. Az elején egyet, kettőt, majd egyre többet, és ezzel párhuzamosan fokozatosan csökkentették a magyar osztályok számát. Így a magyar nemzetiségű diákok egy idő után kénytelenek voltak román tagozatra iratkozni, mert a magyar osztályokban nem volt elegendő hely.

A mai helyzet sokkal jobb, de ezeken a fájó tapasztalatokon még nem léptek túl sem a románok, sem a magyarok. Ezzel magyarázható, hogy egy magyar iskola megalapítása, annak egy magyar személyiségről való elnevezése, vagy a vegyes iskolák közös terének kétnyelvű feliratozása továbbra is heves vitákat vált ki. A románok fenntartással kezelik az ilyen kezdeményezéseket, mert szerintük azok „hódító”, „irredenta” vagy „nacionalista” jellegűek, a magyarok pedig félnek a közös projektektől. Számtalan ilyen viszály volt Marosvásárhelyen, ahol a multikulturalizmus szelleme túlságosan kis mértékben érvényesül.

De szeretnék – szintén Marosvásárhelyről – egy szerencsés esetről írni, amely az elért sikereknek köszönhetően modellé válhat. A példa nem az oktatás területéről származik, de azért értékes, mert széles tömegekre lehet hatással. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház két tagozattal működik, egyik a Liviu Rebreanu Társulat, a másik a Tompa Miklós Társulat. Egyazon épületben gyakorlatilag két színház működik. A Marosvásárhelyi Nemzeti elődje az 1946-ban létrehozott Székely Színház volt, melyet Tompa Miklós, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójának, Tompa Gábornak az édesapja alapított. A román tagozatot, azaz a Liviu Rebreanu Társulatot 1962-ben hozták létre.

Hosszú ideig egymás mellett élt a két társulat. Jogi szempontból egy intézményt alkottak, de valójában kettőként működtek, szinte egyáltalán nem létezett köztük együttműködés. Így a román közönséget nem érdekelték a magyar nyelvű előadások, és a magyar nézők sem vettek részt a román nyelvű előadásokon. Ennek eredményeként 1989 után többször is felvetették a két társulat különválását abból a logikus megfontolásból, hogy ha úgyis külön működnek, miért volna érdemes egy fedél alatt tartani őket. Ez a szétválás lezajlott néhány évvel ezelőtt Nagyváradon, ezt követően Szatmárnémetiben az Északi Színháznál is napirendre került.

Azonban Marosvásárhelyen 2011-ben gyökeresen megváltozott helyzet, amikor Gáspárik Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács volt alelnökét és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem volt rektorát nevezték ki vezérigazgatónak. Egy átlátható és hatékony menedzseri projekttel, a két társulat nyújtotta lehetőségek kihasználásával rendkívül kemény munkára vállalkozott: arra, hogy a művészi minőség mellett a mentalitást is megváltoztassa.

Azóta egy kis színházi forradalom tanúi lehetünk. Gáspárik nagy szakértelemmel választott magának csapatot. Keresztes Attilát nevezte ki a magyar tagozat élére, egy sikeres fiatal erdélyi rendezőt, aki már dolgozott a Kolozsvári Állami Magyar Színházban és a Szatmárnémeti Észak Színház Harag György Társulatánál, a román tagozat vezetője pedig Alina Nelega drámaíró lett, akinek a megbízása alatt számos, nagy társadalmi töltetű, kortárs színművet állítottak színpadra, amelyek általában tükrözik a tényleges kortárs valóságot, a fiatalok és a családok problémáit.

Mivel nem vagyok színházi kritikus, csak a színművészet iránt érdeklődő néző, nem akarom elemezni a művészi színvonal minőségét, de nyilvánvaló, hogy az előadások minőségének javulása hozzájárult a nézők számának robbanásszerű növekedéséhez, így az elmúlt évadban mintegy 60 ezren látogatták a két társulat előadásait a mintegy 130 ezer lakosú városban.

A vásárhelyi Nemzeti új vezetősége elsősorban élő színházat akart létrehozni, így több darab a román-magyar kapcsolatot boncolgatja. A színházi menedzsment látásmódjában az intézmény multikulturális jellege olyan erőforrás, amelynek értékesítése páratlan sikert hozhat egy olyan városban, amelyben még elevenen él 1990 fekete márciusának emléke.

A Gáspárik-Nelega-Keresztes trió néhány egyszerű és logikus intézkedést hajtott végre, melyeknek nem volt hagyománya: a román nyelven játszott előadásokat magyarul feliratozzák, míg a magyar előadásokat román nyelvű fordítással látják el. Egy olyan városban, ahol a románok és a magyarok részaránya szinte egyenlő, ez teljesen természetes intézkedés, mégis elégedetlenséget okozott – reméljük csak átmenetit – azon románok és magyarok körében, akik nem támogatják a multikulturalizmus eszméjét.

Bemutattak olyan darabokat, amelyekben román és magyar színészek egymás mellett játszanak (Carmina Burana). A kezdeményezésben fontos szerepet játszott a Sebestyén Aba színész által vezetett Yorick Stúdió is. Ez a független színház vitte színre például a Gianina Cărbunariu 20/20 című sikerdarabját, amely az 1990-es marosvásárhelyi márciusi véres eseményeket mutatja be. Szintén ez a társulat kezdeményezte, hogy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal közösen színre vigyék a drámairodalomba nagy sikerrel beköszöntő Székely Csaba fiatal erdélyi magyar író Bánya-trilógiáját.

A trilógia második része, a Bukarestben az Országos Színházi Fesztiválon a Ion Luca Caragiale Nemzeti Színházban 2013-ban bemutatott előadás meglepően bőséges humorral mutat be egy Székelyföldön zajló, korrupcióval és bűntényekkel színezett történetet a félelmekkel, a közhelyekkel együtt, a kommunikációs nehézségekkel, amelyek a románok és a magyarok között a kollektív mentalitás szintjén a konfliktusokat táplálják.

A Double Bind-ban, az Alina Nelega és Kincses Réka által színre vitt darabban mind román, mind magyar színészek játszanak, akik az együtt töltött hetek alatt felszabadították magukban mindkét közösség rejtett érzéseit, gondolatait. Azokról a gondolatokról van szó, amelyekről tudjuk, hogy léteznek, de nem beszélünk róluk. És ha beszélünk, akkor csak a konfliktusok után vagy közben tesszük.

Ezt az előadást érdemes megnézni a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igencsak multikulturális terében, amely a szkeptikusok számára is bizonyíthatja: az együttélés és a román-magyar együttműködés nem lehetetlen, ha mindkét oldalon létezik elképzelés, jóindulat és bölcsesség.

Borbély TamásA Corbiialbi.ro-n közzétett cikk: corbiialbi.ro/index.<wbr></wbr>php/compas/158-teatrul-<wbr></wbr>multicultural-ca-exemplu-<wbr></wbr>pentru-convietuire/ 

Havi műsor

Szeptember - 2018
V H K S C P S
 
01
02 03 04 05 06 07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23 25 26
27
28 29
30  
szombat, 08. szeptember 2018
vasárnap, 09. szeptember 2018
szombat, 15. szeptember 2018
vasárnap, 16. szeptember 2018
szerda, 19. szeptember 2018
csütörtök, 20. szeptember 2018
szombat, 22. szeptember 2018
csütörtök, 27. szeptember 2018

HÚSVÉT /2017/

 Tovább

A Magyar Költészet Napja 2017

 Tovább

Tanai Bella emlékére

 Tovább

Norbert Rakowski a Színházról

 Tovább

Piotr Ratajczak a Színházról

 Tovább

Miklósa Erika a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban

 Tovább

Olbrin Joachim csodálatos utazása - trailer

 Tovább

Parti Nagy Lajost kérdeztük a színházról

 Tovább

PEZSGŐ: A kisfiú meg az oroszlánok

 Tovább

2016/2017-es évadkezdés

 Tovább

A 71. évad bemutatói

 Tovább

A JÁTSZMA VÉGE Pezsgő

 Tovább

Mucsi Zoltánt kérdeztük a színházról

 Tovább

Húsvéti köszöntő

 Tovább

Rendezés trailer

 Tovább

PEZSGŐ: Sirály

 Tovább

Tasnádi Csaba a száz éves Csárdáskirálynőről

 Tovább

Szabó Ducit 95. születésnapján köszöntötte a Tompa Miklós Társulat

 Tovább

Karamazovok trailer

 Tovább

A nyugalom / Tihna trailer

 Tovább

PEZSGŐ: About Übü

 Tovább

Al Di Meola Marosvásárhelyen

 Tovább

Pezsgő - Tartuffe bemutató

 Tovább

Bartis Attila: A nyugalom, rendező: Radu Afrim

 Tovább

FIGARO - Marosvásárhelyi Nemzeti Színház - Tompa Miklós Társulat

 Tovább

Haumann Péter Marosvásárhelyen

 Tovább

UNITER 2014

 Tovább

Mélyben (Éjjeli menedékhely)

Tovább

Pezsgő 8 - Mélyben (Éjjeli menedékhely)

Tovább

A magyar költészet napja 2014

Tovább

Teatrul Național Târgu-Mureș
este o instituție subordonată
Ministerului Culturii și Identităţii Naţionale

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház
fenntartója a
Kultúra és Nemzeti Identitás Minisztériuma