ARS POETICA

Művészet volt kihagyni – mondja a műsorvezető egy focimeccs közben. Ahogy ő él, az művészet – mondja X Y-ról. Ez olyan művészi… – mondja sokszor zavarában az ember egy értelmetlen ábrákkal zsúfolt vászon előtt.  A sor folytatható… Naponta az élet minden területén, különböző formákban találkozunk a művészet szóval és annak különféle értelmeivel, értelmezéseivel. Nekünk, akik a művészetért és a művészetből élünk, illik ilyenkor bölcsen, huncutul, fölényesen mosolyogni, ravasznak tűnő fintorok mögé bújni, hümmögni.

De vajon mi tudjuk, mi a művészet? 

A magam részéről nap, mint nap keresem a helynek, időnek, kifejező eszközöknek megfelelő választ. Azt biztosan tudom, hogy számomra, számunkra a művészet a valóság megismerésének az egyik formája. Továbbá már azt is tudjuk, hogy ez a forma idővel folyamatosan változik. Az idő meg nem csupán az óra mutatóinak változása.  A legtöbb, amit tehetünk, hogy kérdéseket teszünk fel, amelyekre mindenki maga kell megkeresse a választ. A jó kérdés provokatív, őszinte, humoros, drámai, ahogyan a rá született válaszok is azok lesznek. A jó kérdések átlépnek közhelyeket, korábbi, bevált recepteket, beidegződéseket, etnikai határokat, konzervatív formákat. Szabadon nyargalnak, mert az ember is szabadnak születik. 

A színházunk a múltból táplálkozik, reagál a mára és kérdéseket tesz fel a jövőről, lehetőleg olyan formában, ahogyan azt eddig mások még nem tették. 

Tartsanak velünk, mert egyedül… nem megy. 

GÁSPÁRIK ATTILA

vezérigazgató