A színház valamennyi közül a legaktuálisabb, leginkább időhöz kötött művészet, az örök jelen művészete, amely mindig a máról szól a mának, reflektálva szűkebb és tágabb társadalmi, földrajzi és szellemi környezetére.

Shakespeare óta közhelynek számít, hogy a színház tükröt tart a világnak és egyben önmagának is, alkalmat teremt az önmagunkkal való szembenézésre, önmagunkra való rákérdezésre, annak minden gyötrelmével és felemelő érzésével együtt. Azon kevés fórumok közé tartozik, amely a különböző közegből érkező emberek számára lehetőséget teremt az önmagukkal és egymással való szellemi találkozásra.

Ezt a csodát kell megszülnünk minden előadásban.

KERESZTES ATTILA

művészeti igazgató